Bár azt hihetnénk, hogy az élet egy lineáris vonalon mozog, s a változás csupán egy hibakód, valójában az életünk a születésünktől egészen halálunk napjáig a lentek és a fentek dinamikus váltakozásában hullámzik: valami elmúlik, majd a helyébe lép egy új dolog. Pont úgy, mint ahogyan az éjt felváltja a nappal, a télből tavasz lesz, megszületünk, majd megöregszünk… A változás tehát az életünk természetes velejárója, mégis sok esetben azt érezhetjük, mintha egy láthatatlan erő kiragadná kezünkből a sorsunk feletti irányítást, és ettől mi eszköztelenekké válunk a további lépésekhez.

Szeretjük az állandóságot, vágyunk rá, mert ha az rossz is vagy boldogtalanná tesz is bennünket, de legalább biztonságban érezhetjük magunkat tőle.  Gondolj csak bele hányszor eltervezted, hogy végleg felhagysz egy romboló szokásoddal, vagy kilépsz egy mérgező kapcsolatból, de végül félúton feladtad ebbéli terveidet. Miért? Valószínűleg azért, mert a biztostól való eltávolodás stresszt okozott számodra, megijedtél az újtól, attól, hogy valami mást kell tenned, mint korábban, és ezzel együtt másként is kell majd viselkedned.

A változástól való félelmet csak fokozzák azok a meggyőződések és hitrendszerek, amelyeket az évek során magunkévá tettünk, s amelyek alapjaiban meghatározzák a gondolkodásmódunkat és a világnézetünket. Van egy elképzelésünk magunkról, a képességeinkről és ettől a képtől nem szívesen válunk meg, még ha ezzel magunk ellen dolgozunk is.

Egyetlen állandó van az életünkben, az pedig a változás. Az idő nem képes egy helyben állni, mi sem tudjuk ezt megtenni. Tesszük a dolgunkat, haladunk a jövő felé és közben változunk.

Ehhez pedig fontos, hogy megváltoztassuk a gondolkodásmódunkat, hiszen Albert Einsteint idézve „Nem lehet megoldani problémákat  ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

Vállaljunk felelősséget az életünkért! Gyakran előfordul, hogy akarva-akaratlanul másokra próbáljuk terhelni a saját felelősségünk súlyát, pedig az egyetlen ember aki képes változtatni az életünk egyes pontjain, mi magunk vagyunk. Ugyanakkor bármennyire is szeretnénk örökké a kezünkben tartani a kontrollt, nem tudjuk. Éppen ezért meg kell tanulnunk rugalmasan kezelni a váratlan helyzeteket, s lazítani a merev ragaszkodáshoz.

Az önismeret a kulcs, mely ajtót nyit az életre. Minden, amire vágyunk a miénk lehet, de ehhez meg kell tudnunk fogalmazni pontosan a céljainkat, tudatosítanunk kell magunkban az erősségeinket és gyengeségeinket, hogy aztán könnyebben hozhassunk olyan döntéseket, amelyek összhangban állnak önmagunkkal és az értékrendünkkel.

Legyünk nyitottak tehát a változásra, hiszen mindamellett, hogy sokszor erőt próbáló kihívásokat gördít elénk, rengeteg izgalmas, csodás dolgot is tartogat számunkra.

További blogbejegyzéseim: