Hosszútávon a panaszkodás rengeteg energiánkat felőrli és nem, hogy nem oldja meg a problémáinkat, még tovább fokozza azokat. Minél többször mantrázzuk ugyanazokat a negatív töltetű monológokat, annál mélyebbre süllyedünk az önsajnálat mocsarába. Minél több időt töltünk ott, annál nehezebb lesz nézőpontot váltani és élvezni, élni az életünket. Ráadásul a vég nélküli panaszkodás negatív hatással van az egészségünkre és a kapcsolatainkra is.

Először is egyszerűen jól esik kiventillálni magadból a fáradt gőzt, ami rövid távon csökkenti a stresszt a szervezetedben, átmenetileg megkönnyebbülsz tőle.

Másodszor a panaszkodás segítségével kapcsolódhatsz másokhoz – ezzel megkapod a „tartozom valahová érzést”. Gondolj csak arra, mennyivel jobb érzés, ha nem csak szerintem faragatlan Zsolti a buszsofőr, hanem mások szerint is, ugye?

Harmadszor tanult mintáid egyike.

Ha olyan családban nőttél fel, ahol napi téma volt azon siránkozni, hogy miért nem lehet boldog az ember, akkor nagy eséllyel Te is panaszkodó típus lettél. Láttad, hallottad, átélted, hogyan kell hatásosan keseregni, és aktuális helyzetekben ösztönösen alkalmazod ezt a mintát.

Mindig mindenben a problémát keresed, és addig kutatod, amíg meg nem találod? A közértben, a postán, a villamoson, lépten-nyomon arról szónokolsz, hogy a világ egy borzasztó hely, és Te egy szegény áldozat vagy aki nem tehet ez ellen semmit? Akkor bizony Te „krónikus” panaszkodó vagy! Ha nem hiszed, járj utána! Egy egész héten át monitorozd a saját viselkedésed, a legjobb, ha naplózod is, hogy mikor, kinek, hol és hányszor panaszkodsz!

Rendben van, ha olykor jól esik kibeszélni magadból a problémáid, jelezvén a környezetednek, hogy neked most nehéz, esetleg egy-egy tanácsot is ki tudsz csikarni ezzel másoktól. Ugyanakkor meg kell értened, hogy rajtad kívül az ég világon senki nem fogja tudni egyenesbe hozni az életed, mert az kizárólag a Te kompetenciád, és ami még fontosabb ennél, a Te felelősséged! Tedd fel magadnak a kérdést: Mit tehetek ebben a helyzetben? Milyen megoldási lehetőségeim vannak? Használj a „miért”-ek helyett több „hogyan”-t, és figyeld meg, ahogyan kinyílik számodra a lehetőségek tárháza!

Fedezd fel a panaszkodás mögötti érzelmi szükségleteidet! Hogy érzed magad mostanában? Vajon eleget pihensz? Nehézségek adódtak a szerelmi életedben és emiatt látsz mindent olyan borúsan? Netán a sérült önbecsülésed vagy önbizalmad a mozgatórugója az állandó panaszkodásnak? Az önreflexió és az önismeretfejlesztés sokat segíthet ebben az esetben, javaslom, hogy még ma vesd bele önmagadba megismerésébe!

Nem viccelek, jelölj ki magadnak panaszkodó perceket a napodban, és korlátozd a kesergést erre az időszakra! Állíts be a stopperen 5 percet, addig onthatod magadból a panaszáradatot. Sőt, akár azt is meghatározhatod magadnak, hogy kivel osztod meg legbelsőbb félelmeid, mert egyáltalán nem biztos, hogy a zöldséges a legmegfelelőbb ember erre a szerepre.

Ha az első négy pont intelmének csak a töredékét betartod, már tettél azért, hogy csökkentsd a panaszkodással töltött időt, de ezeken túl is van néhány dolog ami segíthet.

Ilyen például, hogy figyelj a szavaidra! A negatív monológok helyett törekedj a pozitív, megoldásfókuszú kijelentésekre! Hidd el, a  jobb életet és jobb kapcsolatokat teremthetsz magadnak ezzel!

Az Energiamenedzsment könyvemből tudod (ha még nem olvastad, akkor itt letöltheted), hogy az azonos töltetű dolgok vonzzák egymást, következésképpen, ha Te sok időt töltesz panaszkodó, negatív szemléletű emberekkel, akkor könnyen azonosulhatsz a nézeteikkel és hajlamosabbá válsz a panaszkodásra.

Keress olyan társaságot magadnak, amiben jól érzed magad, ami emel! Nyilván vannak olyan helyzetek, mint például egy munkahely, ahol kénytelen vagy elviselni a siránkozó munkatársakat, de nem korlátlanul és mindenáron!

Ha pedig végleg kicsúszott a kezedből az irányítás, és tested-lelked szenvedi az állandó panaszkodást, akkor ne habozz segítséget kérni, fordulj szakemberhez!

További blogbejegyzéseim: